Hm...tegnap már kiiírtam magamból a dolgokat de amilyen szerencsétlen vagyok a netem elment és elveszett..Most így másnap már nem is tudom hogy hogyan fogalmazhatnám meg a dolgokat amiket magammal cipelek.
Történt valami ami egy kicsit nem hagy nyugodni, de mégis megkönnyebbülve érzem magam.Végülis barátok jönnek-mennek...És meg mondom őszintén hogy ez a dolog számomra nem is olyan meglepő.Végülis nem beszéltünk annyit és mivel elegem lett a kezdeményezésekből meg hát hogy is mondjam tudom hogy vannak barátai akikkel minden nap találkozik a suli miatt , de nem hiszem hogy annyit jelenthettem volna számára..végülis hiába szeretek emberek lelki szemetes ládája lenni , szerintem kölcsönösnek kell lennie a barátok között is a dolgoknak..( bocsi ezt nem tudom rendesen megfogalmazni..)
A lényeg hogy azt hiszem most egy kis időre kerülni akarom a társaságod.Majd lehet hogy egy nap újra találkozunk ás talán minden a régi lesz./ megértem ha annyi dolgod van hogy esetleg házi bulit rendezel és engem elfelejtesz meghívni,vagy valamiért egyáltalán nem keresel mondjuk ezek nem megbocsájtahatatlan dolgok.És én még mindig csak a legjobbat remélem hogy megoldodnak a problémák és jól érezd magad a bőrödben.
És még egy tanács:NEpróbálj meg mindenkinek megfelelni.Csak önmagadnak és érezd jól magad a bőrödben. Majd meglátod akaratod nélkül is mindenkinek megfelelsz...Szia...<3
Szerintem már a címből is kiderült hogy jó kedvem van:)Egy csomó jó dolog történt velem, lehet baromságnak fog hangzani de talán végre sikerült jó dolgokat vonzanom magam körééé:DAzt tudni kell hogy beteg vagyok és azárt nem mentem suliba.Elösször csak azt hittem másnapos de rájöttem hogy nem ittam én annyit hogy az legyek, majd mivel ilyen sokáig tart nem hiszem hogy az lennék:D A mai napom már nem is emlékszem hogy hogy kezdődött, de elég jól ment nem tudtam már vagy két napja netezni mert elösször tönkre ment a net majd nem vettem észre hogy a wifim ki van kapcsolva xD De mielött ezt a dolgot megoldottam kiültem a fa alá egy kis japánt tanulni mert holnap megyek 10-re órára O_O Majd gereblyéztem egy jót a kertben a tűző napon.. mikor bementem a házba hugi hozza a telefonomat hogy valami ismeretlen szám. Felveszem és kiderül a castingosok voltak ahova jelentkeztem és behívtak jövőhét szerdára egy 2-órás kis nem tudom már mire >< Tudom óvatos leszek ezt már mindenkitől megkaptam főleg Laurától <3 Majd hívott a tanárnő hogy holnap órára csak 10-re tudok menni és ez tök jóóóóóó nem tudom miért de jóóóóóó^^ Majd most este kiderül hogy az idvez hf-m úgy nézki hogy 4-es lett és a törim meg biztosan 5-ös...hát én úgy ugráltam hogy majdnem leszakadt az emelet..Szerencse hogy öcsi nem kelt fel rá:) És még ráadás képpen írtam vagy 2 dalszöveget:D:D:D:D<3Nos szép az élet főleg hogy Viki megigérte hogy hoz nekem két helyes 180-as ázsiai srácot svédországból...:D
Nemrég értem be a koliba.A tegnapi napom elég szörnyűvolt sőt inkább túlzsúfolt a húsvéti előadás miatt amit igazán nem is akartam megcsinálni pedig csak olvasnom kellet.Elég gázul is néztem ki a " tehén" jeézővel illetném magamat mivel elég sok súlyfelesleg van rajtam. Perszer szeretném ha lemenne de az az igazság hogy nagyon fáradt vagyok és eszméletlenül fáj a hasam.Mondjuk csak még egy kifogás mert ha annyira le akarnék fogyni akkor ígyis úgyis mindent megtennék.Aztán most meg amikor bejöttünk látom az asztalon hogy csoki van aztaaaaaaaaaaaa mogyis csoki...nem tudom hogy akarok lefogyni de le akarok....Még tanulnom kell de olyan álmos vagyok na meg fáradt ...
Kezdek kikészülni ezzel az anyagai dologgal.Barátnőmnek most lesz a névnapja erre pénz lesz ennek az arra pénz de közben az ebédet meg ezeket és úgy néz ki hogy bőrdzsekim is lesz és hát azt is meg kell oldanom.
Ma reggel nagyon megilyedtem mert anyu küldött egy sms-t hogy ha van időm akkor hívjam fel. Ilyet pedig sose szokott.Felhívtam és kiderült a hugom hisztit csapott hogy apumhoz költözik anya meg közben tök ideg. Szegényt úgy sajnáltam de mondtam hogy nem szabad emiatt elszomorodnia.És végül valamennyire meg is oldották a dolgot csak gondolom azért volt neki ez most sok mert már ezt énis eljátszottam vele tavaly.
Álmos és fáradt vagyok.Pénteken jöttem haza osztálykirándulásról amit most kivételesen nagyon is élveztem de nem mentem japán órára...egész hétvégén nem tanultam pedig itt a törim is de nics hozzá kedvem. Utálom amikor nincs mit csinálnom mármint nekem kell az hogy mindennap ide oda rohanjak és a nap végére hulla fáradt legyek mert ha van két napom a semmit tevéssel teljesen befordulok és depis leszek.Tudom hogy nem szabad de egyszer csak jön és kész. Mondjuk biztos mire bemegyek akoliba és találkozom Gabival jobb kedvem lesz.
Már elegem van hogy adok mások véleményére. Nem érdekel ez az én életem és azt kezdek magammal amit akarok. Sokszor lehet hogy lenéznek , és az gondolják " Úristen mit hisz magáról?Azt hiszi lehet belőle valaki?" A válaszom hogy nem hiszem hanem tudom. Túl unalmas lenne az élet kihívások és célok, álmok nélkül.Ezeket általában elengedem a fülem mellett mert nagyon sokan szeretnek és hála nekik úgyérzem számítok valamit;)
De sajnos a bennem tátongó űrt még nem tudtam megfelelő szerettel megtölteni.Ez furcsak annyi szeretet van bennem és egyszerűen szét fogok robbanni hogy nem adhatom át valakinek , de ugyebár az űresség is teljesen felemészt. Igaz ezen sem szabad most gondolkodni.Mindenki talál majd valakit akit teljes szívéből szerethet, és én úgyérzem ha énis megtalálom teljes odaadással a szívem minden zeg zugából szeretni fogom.
Mióta felköltöztem Pestre egy új ember lett belőlem.Furcsa hogy mennyire megváltoztam.Nem olyan vagyok mint amilyennek szerettem volna lenni vagy képzeltem.Végre felnyílt a szemem hogy mégis milyen ez a nagy világ. Már nem ugy élek mint a kalitkába zárt kismadár. Sokmindenről magam dönthetek, igaz még mindig vannak dolgok amibe nincsenek beleszólásaim, de ez a több szabadság megváltoztat.Azt tudtam hogy már nem tudnék hosszú távon a szüleimmel együtt élni, mert az túl stresszes lenne számomra hiszen én mindigis szabad akartam lenni. Mondjuk úgy hogy korlátozott szabad vagyok.
Félek az álmaimtól. Már jópárszor valóra vált amit megálmodtam és lassan eljutok egy olyan pontra hogy nem merek álmodni.Pedig régen szerettem.Sokszor vagyok szerelmes álmomban aztán mindig ilysen drámaiul van vége a dolognak és már elegem van.
"Egy álomképet nem lehet félrelökni, letaposni. Magától kell, hogy szétoszoljék. "
Kavabata Jaszunari
AJÁNLOM AZ OLDALT
